A skinheadek szinte minden akkori szubkultúrával harcban álltak, ezért csak egy gyors áttekintést készítek azokról.

Hippiek: A '80-as évekre eltűntek hazánkból, néhány kisebb csoportjuktól eltekintve akik többnyire Pest környékén laktak kisebb csoportokban. A verekedésekben csak áldozatként szerepeltek, mert gyakran keverték össze őket a csövesekkel.

Csövesek: Ők voltak a legnagyobb létszámú szubkultúra hazánkban ezért velük került sor a legtöbb összetűzésre, nem volt ritka az sem, hogy a koncertjeiket betámadtuk, este a gyülekezőhelyeiken elkaptuk őket, vagy egyszerűen csak az utcán nekik estünk. Néha visszavágtak ugyan, de ezeket keményen megtoroltuk.

Punkok: Annak ellenére. hogy a '80-as években a punkok többsége ideológiailag közel állt hozzánk velük került sor a legtöbb összetűzésre. Ennek több oka is volt, bár egy kívülálló számára hasonlóak voltunk, a punk rendezetlen külseje, drogokkal és az életmóddal kapcsolatos felfogása még a politikai hasonlóság ellenére is ellenségekké tett minket. A csövesekhez hasonlóan őket is ütöttük ahol értük, a klubjaikat rendszeresen terrorban tartottuk (Fater klub, Mutter klub), de a máshol tartott koncertjeiket is gyakran támadtuk meg. A dolog odáig fajult gyakran, hogy a zenekaraik addig nem léptek fel nagyobb koncerteken amíg a helyszínen voltak kopaszok.

Rockerek: Ez a szubkultúra akkor még gyerekcipőben járt, gyakran összemosták a csövesekkel őket. Mi azokat tekintettük rockernek akik eredeti bőr dzsekit hordtak, western csizmát és többnyire a 25 év fölötti korosztályhoz tartoztak. Ezzel az úgy nevezett "igazi" rockerekkel ritkán kerültünk összetűzésbe, többnyire olyankor amikor a betámadott koncerteken a csövesek védelmére keltek.

Whamesek: ( a Wham együttes rajongói) ők többnyire átlagembernek tűntek így velük nem igazán volt összetűzésünk.

New Romantikusok: (Duran Duran rajongók) Őket könnyű volt megismerni a feltűnő öltözékükről, de a frizurájukról is, a békés viselkedésüknek köszönhetően ritkán lettek áldozatok.

Depeche Modeosok: Ők a feltűnő öltözékük, viszonylag nagy létszámuk és a zenekar egyik tagjának punk múltja miatt gyakran lettek áldozatok.

Volt még egy szubkultúra aminek nem igazán volt neve (az újhullámosok közé tartoztak, de ez egy gyűjtő fogalom szerintem, ebbe sok más réteg is bele tartozott), ők voltak azok akik alternatív vagy underground zenét hallgattak (Sziámi, Európa kiadó) koncertjeik főleg az Almási téri szabadidő központban voltak. Ők többnyire baloldali értelmiségiek voltak akik kinőttek punk vadságából, de megőrizték a "lázadó kedvüket"  és a drogoktól sem tudtak elszakadni. Ők amolyan modern hippiek voltak. Velük nem volt nyílt háborúnk, de azért gyakran estek áldozatul ők is egy-két támadásnak.

Diszkósok: (azok akik a legújabb divat szerint öltöztek és dizsibe jártak) Ők voltak legtöbben, ennek ellenére ők voltak a leggyávábbak is, szinte kizárólag csak áldozatok voltak.

Ezeken kívül még tucatnyi szubkultúra volt, de a jelentősebbekről úgy gondolom említést tettem.

Milyen volt akkor skinheadnek lenni?  Nagyon jó, úgy éltünk ahogy a Mos-oi! Skinhead induló című számában meg van énekelve. Összetartottunk, vadidegen skinheadek is barátként üdvözölték egymást, ha összefutottak valahol. A nézeteltéréseket igyekeztünk békésen lerendezni egymás közt. Naponta összejöttünk, dumáltunk, söröztünk, csajoztunk, verekedtünk. Összetartott minket a közös cél, összetartott minket az üldözöttség, a kitaszítottság, a zene és a külsőségek.

Az első skinhead csoport a Pannon Skins volt 1988-ban alakult, többségében óbudai fiatalok voltak a tagjai. Jelvényük egy fekete szegéjű fehér pajzs rajta egy kettőskereszt. A tagság egyik elengedhetetlen feltétele, minimum szakközépiskolai végzettség.

Rögtön ezután megalakult a Zugló skins, jelvényüket a francia Skinskorpstól kölcsönözték melyet polón viseltek.

1990-től a megerősödött mozgalomban mindenki különb akart lenni a többinél, ezért sorra alakultak a csoportok, melyek hosszabb-rövidebb ideig léteztek, csak néhányat említenék: Kelenföldön a Fehér Gárda, Egerben Agria skins, Alföldön Agro skins.

A pártok és önjelölt vezérek tovább erősítették a széthúzást az amúgy is létszámában ugyan erős, de egyébként gyenge mozgalomban. Csak néhány név a múltból: Jutasi féle Hadapródok, Potyka bácsi ifjai, Szabó Albert féle pártok (Világnemzeti népuralmista párt és MNSZ), Király B. Izabella stb. Egyenként a többségük jót akart, de az összefogásra képtelenek voltak, részben a vélt vagy valós hatalmukat féltették, részben ellenséget, besúgót, ügynököt láttak a másikban.

Az MNA kezdetekben teljes egészében megpróbálta felkarolni a mozgalmat, később megindúlt egy egészséges kiválasztási folyamat, majd az ezredforduló előtt elfordultak a mozgalomtól. Sokan ezt árulásnak vélték és a mai napig képtelenek kiegyezni az akkori és az újabb vezetőséggel.

A '90-es évek közepe után a skinheadek megpróbálták a saját kezükbe venni az irányítást, megindúlt egy új fajta önszerveződés az angol Blood and Honour mintájára. Megalakult az NSH, a Hungária Skins, HH és a Blood and Honour Hungary.

Ezek a csoportok maguk szervezték a koncerteket, megemlékezéseket, táborokat, túrákat, találkozókat.

Abban az időben nem a ruha márkájától lett valaki bőrfejű, a kopaszok 90%-a magyar katonai bakancsot hordott melyről levágta a csattot és feketére festette, farmerből mindenki az anyagi lehetőségeihez illőt viselte, akkor még nem volt szokatlan a foltosra hypózott farmer sem. Nadrágtartót álltalában keskenyet hordtunk, de voltak kivételek. Nyáron polót, hűvösebb időben kockás inget, gyakran flanel inget és farmerdzsekit hordtunk, a bomber dzsekire nagyon vigyáztunk, hiszen egy jobb dzseki egy havi keresetbe került. Jelvényt vagy kitűzőt legfeljebb egyet vagy kettőt tettünk ki, ezek verekedés közben gyakran leestek. Felvarrót szintén csak keveset varrtunk fel, nem volt divat úgy kinézni, mint egy karácsonyfa. A bakancsba kivétel nélkül fehér fűzőt hordott mindenki. Polót és kiegészítőt csak a Hunky-Punkyban lehetett kapni, hétvégén több órát kellett sorba állni, hogy bejussunk. Érdekesség képpen megjegyzem, hogy a butik előtt soha nem verekedtünk, a Blahán összeverekedtünk a punkokkal 5 perccel később békésen vártunk a sorunkra egymás mellett. Martens bakancsa volt már néhány embernek, de Fred Perryt és Lonsdalet csak elvétve lehetett látni.

Hajviselet:

A legelterjedtebb a 03-as volt (3mm-es), de nyáron gyakran borotváltuk is, télen legfeljebb 1 - 1.5 centisre hagytuk nőni. Körbenyírt vagy tengerész gyalogos viseletet csak elvétve lehett látni, a ,,ska" tincs '90 után terjedt el, előtte punkok hordták és anarchia tincsként nevezték leginkább.

Az első magyar nyelvű skinhead kiadvány a Power of oi! volt 1988 elején jelent meg fénymásolva, tartalmilag nem volt jelentős, többnyire képek, rajzok, újságcikkek voltak benne, ennek ellenére 10 évig jelent meg kisebb-nagyobb szünetekkel, majd Hajnalhasadás néven készült belőle 2 szám, POO ötlete egy német kiadvány a Force of Hate hatására jött. 1990-ben szinte egyszerre jelent meg a németországban készült Kitartás és a hazai Pannon Bulldog, ezek után szinte ugrás szerűen megnőtt az újság készítési kedv, sorra jelentek meg a különböző minőségű, tartalmú kiadványok, a teljesség igénye nélkül néhány: Alföldi napló, Kopasz, Fehér erő, Árpád népe, Magyar harcos, Working class protest, Ébredő magyar, Agria skins, Szebb Jövőt...

A korszak legjelentősebb, nemzetközileg is elismert kiadványa egyértelműen a Pannon Bulldog volt, mely a külföldieknek a 3. számtól, már tartalmazott egy angol nyelvű kiegészítést is a fontosabb írásokról.

Az első focihuligán kiadvány a Pannon Bulldog és a Power of oi! közös kiadványa a Frank City Hools volt még a '90-es évek elején, az első szám után a Pannon Bullgog átvette a szerkesztést, kiadást.

A politikai tartalmú kiadványok 1989-től kezdtek nagyobb menyiségben bejönni az országba, jelentősebb kiadványok a Szittyakürt és az Út és Cél volt, majd 1990-től az NSDAP AO kiadványai is terjesztésre kerültek az MNA-nak köszönhetően. A hazai kiadványok közül az MNA híradó és kezdetekben a Szent Korona korai számai érdemelnek említést.

A zenei témájú könyvekben szinte mindig helyet kaptak valamilyen formában a skinhead zenekarok, de jelentős információt nem közöltek és gyakran punk zenekarként kezelték őket.

Hosszabb írás a skinekről egy Csőrsz István könyvben jelent meg 1986 körül, ez nem fest túl jó képet a bőrfejűekről, mert a leírtak egy punk szájából hangzanak el.

A Szántó féle könyv nem érdemel túl sok figyelmet, a kor elvárásainak megfelelően tele van féligazságokkal, csúsztatásokkal, ferdítésekkel.

Az első jelentősebb kiadvány a skinheadekről a Skinhead című kiadvány, ami németországban került kiadásra 1990-91 körül, ebben van némi írás a skinhead múltról, öltözködésről.

Oi! & Ska lexikon, ez 1995-96 körül jelent meg első alkalommal 2000-ig több mint 10 bővített kiadást ért meg. Az ötlet szintén nem saját, még '88-ban kerestek meg német kopaszok, hogy szeretnének egy nemzetközi skinhead lexikont, az ehhez összegyüjtött anyag volt az alapja a kiadványnak.

Volt még néhány kiadvány amely verseket, dalszövegeket tartalmazott, ezek nem voltak túlságosan kedveltek, ezek az Alföldi Napló és a Power of oi! különszámai ként jelentek meg.

1990-es évek elejétől az Ausztráliában nyomtatott Hungarista irodalom tett jelentős hatást a magyar mozgalomra, néhány író a teljesség igénye nélkül: Istóczy Győző, Literátori Vágó Pál, Marschalkó Lajos.

Wass Albert előbb az újságokban közölt versei által lett ismert a könyvei többsége már csak a '90-es évek vége felé jutott el a hazai olvasókhoz.

Az első szervezett bőrfejű megmozdulás 1988 március 15.-én volt, ezen mintegy 30 kopasz vett részt, a Deák tértől mentek a Petőfi szoborhoz, a kis csoportot gépfegyveres rendőrök kísérték.

A következő nem koncert jellegű összejövetel 1988-ban a Magyarország - Anglia focimeccsen volt, itt mintegy 40 kopasz jött össze ezen alkalomból.

Az első jelentősebb felvonulás 1990 augusztus 20.-án volt, ezen mintegy 300 skinhead vett részt, a belvárosból vonult rendezett 3-as oszlopban a Szent István Bazilikához.

Ezután évekig jelentős létszámban vettek részt kopaszok a nemzeti ünnepeken, kisebb-nagyobb megemlékezéseken. A '90-es évek közepétől ez visszaesett, a csoportok külön ünnepeltek, vagy egyik-másik párthoz csapódtak.

A '90-es évek végén történt ismét változás, az MNA szervezésének köszönhetően a Kitörésre való megemlékezéseken ismét több száz kopasz vett részt közösen.

Ma már lehetetlen megmondani melyik magyar együttes volt az első magyar skinhead zenekar. A ZIL 1980 körül jelentkezett a zenéjével, de sokak szerint ők még punkok voltak minden téren, a Mos-oi 1983-ban adta első koncertjét, rögtön ez után be is tiltották, bár később még fellépett párszor bejelentés nélkül vagy álnéven és még egy demó felvételt is készítettek. Az idősebb kopaszoktól hallottam, hogy volt korábban egy Milleniumi Falcon nevű együttes és ez volt az első skinhead banda, de ezt sajnos nem tudta megerősíteni senki.

1983 után sorra alakultak a skinhead zenekarok: Oi-kor, Fehérje, ZEF (Zivatar Előtti Felhőzet máskor meg Fülledtség), Oi singers. Sok korábban punk múlttal rendelkező zenész is csatlakozott a mozgalomhoz: 88-as csoport, Gusztus, Egri Bikavér

Néhány ska zenét játszó együttes is a skinheadek táborát erősítette: Flugos Futam, Fals, Skanzelizé.

Abban az időben divat volt együttest alapítani, így nem volt ritka, hogy egy zenész több együttesben is zenélt egyszerre, nagyon sok együttes a fellépésig sem jutott el, míg sok csak 1-2 koncertet adott.

Az első skinheadek 1980 körül jelentek meg Magyarországon, ma már nem lehet tudni kik voltak ők. Az első hullám 1983-ban indult el az emlékezetes Mos-oi Mozaik klub beli fellépése után. A rendszer elrettentő hadjárata az ellenkező hatást váltotta ki, egyre több kopasz fej jelent meg az országban. Természetesen nem kell ezres tömegekre gondolni, 1986-os táncőröleten már kb. 700 néző volt, persze nem mind volt bőrfejű, volt néhány punk és sokan a ska zene miatt mentek el. 1988-ra országos szinten becsléseink szerint 400-600 bőrfejű lehetett szűk határaink között. Ekkor indult el a mozgalom létszámának ugrás szerű növekedése, egyes becslések szerint 1991-93 között 10.000 bőrfejű miatt rettegett 1 millió roma, több száz afrikai és közel-keleti diák.

1995-re a létszám csökkent valamelyest, ekkor egy belső viszálynak köszönhetően ketté szakadt a mozgalom, a nemzeti és a nemzetiszocialista mozgalom külön utakon folytatta a saját harcát. Az évezred végére megerősödött a nemzeti szocialista mozgalom elleni harc annyira, hogy szinte lehetetlen volt bármilyen koncertet vagy rendezvényt tartani legális keretek között, ez újabb mély hullámba vitte a mozgalom létszámát. Az egy érdekes helyzet, hogy a komcsik alatt mindig a náci oldal volt erősebb, hiszen a politikusoknak jó volt mutogatni, hogy ők megmondták, itt vannak a fasiszták van kit gyűlölni, mig a narancsosok csak azokat engedték mutogatni akik árnyaltabban fogalmaznak, az úgy nevezett nacionalista kopaszokat, akik a működésük érdekében még az oi jelzőt is elhagyták és inkább nemzeti rocknak nevezték a muzsikájukat.

A mozgalom a kezdeti időkben csak néhány helyen volt jelentősebb. Természetesen Óbuda volt a mozgalom bölcsője itt volt a legerősebb csoport, őket tartották a vezetőknek. Jelentősebb csoport volt még Zuglóban, Kőbányán és Kispesten valamint a belvárosban a Deák tér környékén. Vidéken Szeged, Győr és Eger számított skinhead központnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak itt voltak skinheadek, hanem azt, hogy itt voltak jelen jelentősebb számban.

A találkozóhelyek napközben valamelyik téren voltak esténként pedig a törzskocsmákban.

Lehet-e ma hiteles könyvet írni a skinheadekről? Egyértelműen nem. Miért? Mert nem lehet leírni amiket cselekedtünk, amiket gondoltunk részletesen és hitelesen. Nem lehet 30 év távlatából megmondani kik voltak az első skinheadek, még azt sem lehet tudni pontosan melyik volt az első skinhead zenekar. Továbbá azért sem, mert a '80-as éveket mindannyian másként éltük meg, mindenkinek mást jelentett a mozgalomhoz tartozás. Voltak megszállottak, voltak akiket csak a külsőség vonzott, voltak akiket csak a zene, voltak akiket csak egy haver, barát vagy barátnő vitt bele és szakítás után a mozgalommal is szakított.

A következő bejegyzésekben megpróbálom leírni azt, hogy én hogyan éltem meg ezt a korszakot, megpróbálom a lehető legtöbb információt összeszedni és leírni a mozgalomról, szubkultúráról, divatról, bőrfejűekről. Idővel a bejegyzéseket kiegészítem képekkel is, hogy hitelesebb legyen a kialakult kép az olvasókban, vagy segítsen nosztalgiázni azoknak akik benne voltak.